Parodontológia

A fogak tartószerkezetének megbetegedésével a parodontológia szakága foglalkozik.

Afogelvesztés második legyakoribb oka, a fogakat körülvevő csont és ínyszövet krónikus gyulladása, amelynek fő okozója a fogak felszínén kialakuló fogkő. Ennek eltávolításáról a fogkőeltávolítás, más néven a depurálás gondoskodik.

Azonban van, amikor ez már nem elég, és a fogak felszíne és az azt körülvevő csont között rések alakulnak ki a kezeletlen ínygyulladás vagy fogágybetegség miatt. Ezeket a réseket tasakoknak nevezzük, ahol még jobban meg tudnak telepedni a baktériumok, mivel ezeknek a területek a tisztítása még nehezebb.

A lassan folyó csontpusztulás miatt a nem kezelt esetben a tasakok mérete folyamatosan nő, ezzel emelve a betegség súlyosságát, és csökkentve a fogágy egészségét.

A fogágybetegséget nem csak a fogkő, hanem az egész szervezetet érintő betegségek, mint például a cukorbetegség is súlyosbíthatja. Egyéni hajlamon kívül a dohányzás is negatív irányba módosíthatja a betegséget.

Egy fogágybetegségben szenvedő egyén számára, nem ismeretlenek az olyan tünetek mint, a fogak mozgathatósága, résessé válása, elvándorlása, kellemetlen lehet, vagy a gyakorta vérző íny.

Habár maga a betegség nem visszafordítható, annak lefolyása megállítható, a tünetek megszűntethetőek. Ehhez viszont a páciens együttműködése elengedhetetlen. Megfelelő szájüregi higiénia kialakítása nélkül semmit nem érnek az általunk javasolt terápiás lehetőségek.

Első lépésként alapos fogkőeltávolítás javasolt, illetve a megfelelő szájhigiénia kialakítása közösen a pácienssel. Erről bővebben itt olvashat.

Ezt követheti:
Zárt kürett során a már kevésbe gyulladt íny alá speciális eszközökkel benyúlunk, és a makacsabb, nehezebben hozzáférhető lerakódásokat eltávolítjuk, ezzel segítve a fogágy tisztulását. Ezzel egyidőben gyulladásos szöveteket is eltávolítunk, és fertőtlenítő oldatokkal tisztítjuk a tasakokat.

A beavatkozás során helyi érzéstelenítést alkalmazunk, így a kezelés kellemetlenségek nélkül folyik. Ezt követően sokszor egyáltalán nem, vagy csak minimális érzékenységről számolnak be betegeink.

Nyitott kürettet ugyanabból a célból végezzük, mint a zárt kürettet. Annyi a különbség, hogy a nehezen hozzáférhető területek elérése érdekében az ínyt felvágjuk, lebenyt képzünk, és ezt követően végezzük a tisztítást. Ezzel biztosítunk jobb rálátást a panaszos részekre. A műveletet pedig varratok behelyezésével zárjuk, emiatt egy következő alkalommal varratszedésre kell visszatérni.